2009-02-16 10:52:25

Truváj


 Az élet szép. Némi betegeskedés, sok forró ölelés és majdnem ennyi (na azért nem egészen) gyászos egyetemi pillanat után feltámadni látszom hamvaimból. Lassan beleszokom, milyen az, ha oxigén éri a hörgőimet. Nem kérdés, sokat tettem érte:) És mindennapi Davidoff fehér papírba csomagolt vizslatása is a múlté. Eddig szívtam a német ipar remekét, most már csak iszogatom. Erre eddig csak az unokatestvéri-atyai házban volt lehetőségem, de most már háváj van.

Tovább »

2008-11-23 19:00:11

Sturm und Drang


Hogy hogyan? Még nem tudom. Hogy mikor? Még azt sem egészen. Ami biztos: már nem várat sokat magára. A változás szele orkánerejűvé erősödött. A biztos pontok száma csekély. Nincs nagy gyakorlatom az ilyesmiben. Még sosem vezényeltem le tisztességesen megújulási projektet anélkül, hogy ne lett volna több károm belőle, mint hasznom. Ez vagy a családomba, vagy a kapcsolatomba, vagy szellemi előmenetelembe került. Bár volna két életem. Még csak az kéne;) Kettőt is elszarnék, ahogyan magamat ismerem. Ha túl sok minden klappol, hirtelen jön a baj is; s mint minden ember, én is hajlamos vagyok a túljólcsinálásra törekedni. Csodacsaj (yeaaah), élvezetes munka (a saját fizetett hobbim), píár szerettett irodalmamnak, egyetem (döcög, de azért megy aza szekér), kényelmes albérlet a belvárosban (olcsóbbért csak koliban laktam), s még a kistesóm is pesti gyerek lett. Egyszóval enyém a világ. Két szóval, nem egészen. Hulla vagyok, de a nem egészen:) Kámbekk!!!

Tovább »

2008-11-16 12:43:06

és által tűnik zűrös életén


Nem leszek elméletész. A csökkent érdeklődés az egzakt tudományok irányába, a lustaság, de leginkább a durmolás hiánya teszi. Szerencsére nem veszt sokat vele a világ. A problémamegoldó képességem meg változatlanul a béka seggét cirógatja csak. A bezárkózó-önmarcangoló attitűd igazán a sajátom, valami, ami igazán az enyém.

Tovább »

2008-11-09 18:17:12

Keserű élet


Az emberekbe vetett hitem egyetlen embernek köszönhetem. De nem teszem. Nagyon nem. Mondhatnám, hogy visszanyertem ezt a hitet, talán ezt várnád, ezt mondják a sablonok. De ez sem lenne igaz. Nekem előtte ilyenem nem volt, relatíve hirtelen szakadt a nyakamba. Olyan volt, mint egy rosszul sikerült ajándék, amikor az ajándékozó meg van róla győződve, hogy a világ legfrankóbb cumója lapul a csomagolópapírban, s  kibontás után te csak állsz, és nézel, mint egy mamlasz, hogy váddöfákk, aztán igyekszel meggyőzni magad, hogy ez mégis jó lesz.l Egyszer. Majd. Valamire.

Tovább »

2008-10-26 12:40:14

Édes élet


Mintha mindig is osztrák lettem volna, igazi bécsi őslakos. Süßi a jobbomon, Mozart Kugel a szatyromban (szatyor, sic!), egy finom kávé illatát kergetvén. Otthon voltam. Ha csak egy napra is. Kicsit fáradtan, de szárnyaló lélekkel. Buksi, Van Gogh és sok-sok mosolygós-kedves ember – meg egy kikapcsolt mobil az oldaltáskámban. Dies’ Leben ist schön!

Tovább »

2008-10-21 20:14:01

Búsulni - de hogyan


Az elengedhetetlennek gondolt gondok könnyen felszívódnak az életedből. Egy ideig könnyen megy nélküle. Aztán hiányzik. Elég nagy baromság, mégis így van. Nálam. Hihetetlen, hogy valaki (akit nagyon) mennyire rendbe képes hozni az életem. S még hihetetlenebb, hogy ki@szott ősdepresszív alkatom nem bír nyugalomra térni. Pedig mennyire szeretném. Pedig mennyi felesleges bútól kímélném meg a páromat, s mennyi buta gyötrődéstől magam. Tényleg nem akarom, tényleg nem!

Tovább »

2008-10-09 10:44:47

Kámeháme


Azért mégsem olyan egyszerű az élet, mint sokszor gondolom. Tudni vélem. Vagy csak érzem. Nem. Mégsem leszek szomorú, nem, nem. Csak egy picit elbújok a világtól, lefekszem a földre, vagy egy szőnyegre, vagy épp a hóba. Mélylégzés.

Tovább »

2008-09-28 17:31:23

Katartájjá' vazze!


Egy apró csecsemő boldogságával rohanok neki a napjaimnak. Érdeklődő tekintettel nézek szét a paplanom alól, nyálam a párnán hagyva rugdalózom - aztán indulok kávét főzni.

Tovább »

2008-09-25 15:06:03

Hé, Kundera! Te megtaláltad?


Az élet máshol van. Minden szavát magamba ittam, amikor még megmaradt gyökereimet próbáltam leszaggatni. Az elszakadás, az újra (ha egyáltalán újra) kezdés abszurditásával mégsem tudtam tisztességesen meghajolni buksim akarata elő. Ha a szív szalutál, már nincs benne élet - van benne valami, gyakran több is, mint szeretném. Az kurvanagy erő amit meg beleképzelek, sokszor tényleg nincs sehol. Jobban járnék ha mégis a fejemben hordanám?

Tovább »

2008-09-20 12:37:28

Nyú lájf


A szkepticizmusom önnön dugájába dőlt, s úgy mosolyog saját magán, mint még soha. A boldogságra való képtelenség képtelenség. A gyakorlati ész kritikája a 'la Kant.

Tovább »

A blog rövid leírása

Piskóta? Nem piskóta? Hát azt még magam sem tudom... Olvass bele, remélem kiderül!

Rólam

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzõk

Blogom címkéi



http://rss.piskota.blogter.hu/